„Hivatástudatról nem beszélnék, mert hivatástudatot sosem éreztem igazából” – jelentette ki Kertész Imre Nobel-díjas író a K. dosszié című önéletrajzi regénye budapesti bemutatóján, a Radnóti Színházban. Az őt egykori „belső emigrációjáról” kérdező Szörényi László irodalomtörténésznek azzal replikázott, hogy „hát nevezzük így, tudniillik később kiderült, hogy az volt”. Kertész Imre még áthatolhatatlanabb falat vont maga köré azzal, hogy évek óta Berlinben él, lényegében kivonva magát a magyar közéletből. Az író a másfél órás beszélgetés, felolvasás alatt alig nézett a hallgatóságára, nem kereste a kapcsolatot a közönséggel. Bőbeszédűség sem jellemezte, nem ritkán csupán egy-két szóval, mondattal válaszolt a nekiszegzett kérdésekre. Önéletrajzi regénye kapcsán mondta, hogy a Nobel-díj után „rengeteg marhaságot” összeírtak róla és a regényeiről, ezt szerette volna helyretenni. A K. dosszié alapanyagául barátjával, Hafner Zoltán irodalmi szerkesztővel másfél éven át zajló, hangszalagra rögzített beszélgetései szolgáltak. /Guther M. Ilona: Kertész Imre: K. dosszié. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
